top of page
  • Bora Fanni

A lelki állapotom a kreativitásom vagy épp a munkám. -Interjú Klement Csabával

Örökké-mozgó GIF-ek, örömmel teli figurák, nem mindennapi animációk kavalkádját tárja elénk Klement Csaba grafikus-illusztrátor, aki a “világ megváltása” mellett, az igazi, emberi értékeket ragadja meg, hogy aztán felejthetetlen és szórakoztató alkotások születhessenek. Beszélt kicsit magáról, múltjáról, jelenéről, munkáiról és közelgő terveiről. Olvassátok szeretettel!


2012-ben végeztél a MOME animáció szakán. Miért pont ezt az irányt választottad? Voltak határozott képi elképzeléseid már gyerekkorodban is? Olvastam, hogy a MOME után dolgoztál a FOX-nak, a Nickelodeon-nak és a Comedy Central-nak is. Mesélj egy kicsit az ott szerzett élményeidről, tapasztalataidról!

Nem szeretném én is a szokásos szöveggel indítani, hogy "már gyerekkorom óta rajzolok", de már gyerekkorom óta rajzolok. Mindig is imádtam firkálni, ahova csak lehetett. A hálószoba falára pl. naplementés lakatlan sziget képét festettem, a fürdőszobába delfineket, a konyhaszekrényre üvegmatricáztam, ebből is látszik, mennyire engedékenyek voltak velem a szüleim. Az animációkat (akkor még rajzfilmeknek hívtuk őket) is nagyon szerettem és szeretem a mai napig. Ugyanúgy izgultam, ha egy új Adventure Time rész jelent meg, mint más a Trónok harcánál. Gondolom a kettő együtt vezetett ahhoz, hogy ezzel szerettem volna foglalkozni és, hogy tényleg nem igazán érdekelt más az alkotáson kívül.

Az valóban jobban hangzik, hogy a MOME után FOX meg Comedy, de sajnos azért nem volt ennyire egyszerű a dolog. Az egyetem után egy cégnél helyezkedtem el, ahol főleg animáltam, vagy a megadott design-ban készítettem dolgokat. De emellett is folyamatosan csinálgattam a saját rajzaim, ötleteim, szórtam ki az internetre a kis animációimat és azt láttam, hogy tetszik az embereknek, tudnak azonosulni velük vagy épp csak szórakoztatja őket. Ez nekem elég visszajelzés volt, hogy folytassam az úgymond saját tartalom gyártását. És egy-két évre rá találtak rám az interneten a már említett tv társaságok, hogy akkor folytassam amit csinálok, de már nekik fizetés fejében. Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy elvállaljam. Utána sorba jött a többi megkeresés is, de a mai napig csinálom a saját dolgaimat a munka mellett.


A te esetedben, az alkotásaidra mennyire hat a lelki állapotod? Engeded-e, hogy befolyásolja a kreativitásod/fantáziád egy adott érzelmi állapot?

Sajnos (vagy nem sajnos), de elég érzékeny típus vagyok, ezért nagyon befolyásolja a lelki állapotom a kreativitásom vagy épp a munkám. Olyannyira, hogy pl., ha nagyon rossz passzban vagyok, nem tudok dolgozni, ha fáradt vagyok, nem tudok dolgozni, ha stresszes vagyok, nem tudok dolgozni. Viszont, nem feltétlen jelenítem meg a saját problémáim vagy örömeim, de volt már olyan, hogy ki kellett rajzolnom valami frusztrációmat, és akkor megkönnyebbültem kicsit, de olyan is volt, hogy mondjuk egy a könnyeiben úszó figurám miatt rákérdeztek, hogy minden oké-e, pedig nem volt semmi bajom, egyszerűen a bánat, mint érzés foglalkoztatott, és onnan eljutottam eddig a rajzig, de azt is elvileg viccnek szántam. Szeretem azért a negatív dolgokat kifordítani és úgy ábrázolni, hogy más is tudjon nevetni rajta (segít néha kicsit kívülről látni a saját nyomorunkat).


Egyik interjúdban úgy nyilatkozol, hogy “nagyon érdekelnek a misztikus lények és a mitológia”. Hogyan fogalmaznád meg a magyarországi megfelelőjét ennek? Milyen kiskapukat találsz egy újabb alkotáshoz?


A magyar mitológia vagy népi legendák meg aztán pláne érdekel. Olyan színes az is és érdekes, de valamiért több infó jut el még egy magyar emberhez is a görög istenekről vagy Anglia mesés lényeiről, mint az itthoni dolgokról. Tervezem, hogy valamilyen formában ezeket is feldolgozom, de az egy kis kutatómunkát is igényelne előtte. Remélem a jövőben időt fordíthatok erre is...köszi, hogy eszembe juttattad!


Minden szempontból a legaktuálisabb téma a múlt-és idei éveinket átívelő, életet felforgató koronavírus. Neked még a vírus is utat tör, ha alkotásról van szó. KORONA-ANIMÁCIÓ alkotójaként, hogyan hatott rád a pandémia, a karantén, a korlátozások rengetege?

Végül is sikerült valahogy előnyt kovácsolni belőle, de nagyon rosszul indult. Két munkámat is visszamondták, mert nem lehetett (vagy nem úgy) reklámozni, amikor nem lehet semmit se csinálni. De végül pont ezért keresett meg Odett is az animációs videóklip ötletével, mert ők se tudtak forgatni. Aztán ahogy az elkészült, Rutkai Bori is megkeresett egy hasonló ötlettel-szerencsére két külön kategória a két klip-, úgyhogy nem volt zavaró (szerintem/remélem), hogy egymás után jelent meg két produkció is amit részben én készítettem.

A “korona animációk”, pedig pusztán azért indult, mert kíváncsi voltam, hogy mit csinálnak az emberek otthon. Nekem ez természetes, szabadúszóként én amúgy is otthonról dolgozom, de több ismerősömnek ez egy új élmény volt, hogy egész nap be vannak zárva. A beérkező hanganyagokat pedig úgymond szinkronhangként használtam az animációim alá. Ezzel is szórakoztatva az embereket és magamat.


Számomra fontos, hogy utolsó kérdésemben a célokról, tervekről, közeljövőről beszéljünk! Mik a kilátásaid a 2021-es évvel kapcsolatban?


Nagy terveim nincsenek, a világ megváltását leszámítva. A viccet félretéve tervben van két mesekönyv illusztrálása, ami nekem újdonság lenne és régi álmom is egyben. Folytatom a kerámiával való ismerkedést és a lényeim agyagban való megformálását. Szeretnék animációs sorozatot (vagy rövidfilmet) is gyártani, ebbe az irányba is kéne lépéseket tenni, pályázatok stb. De leginkább csak azt szeretném, hogy dolgozhassak úgy, mint eddig, saját ötletekből, saját design-nal. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ez eddig összejött, remélem folytathatom még sokáig!


Friss bejegyzések

Az összes megtekintése

Comments


bottom of page