top of page
  • Bora Fanni

A siker mindenhol megtalál- interjú Papp Blankával


Papp Blankával beszélgettünk-sajnos a járványügyi korlátozások miatt, csak virtuális módon-, akinek minden gondolata az élet jobbik feléről szól. Ő egy olyan “szigeten” él, amit kevés embernek sikerül megtapasztalnia, pedig minden rajtunk áll! Bevezető gondolataival indítom a cikkemet, hogy ti is lássátok, mennyire motiváló személyiség fiatalsága ellenére!


“Cél. Jobban kifejtve, úgy gondolom, hogy a folyamatos fejlődés, célkitűzés mindenképpen fontos ahhoz, hogy nap-mint nap meglegyen bennem az a „tűz”, ami majd egy nap nagyobb sikerekhez vezet. Úgy gondolom, hogy ez az élet minden terére igaz – tehát próbálom mind mentálisan és fizikálisan is elérni a saját napi kisebb sikereimet. A miértjeim napi megerősítése nagy motiváló erőt ad ahhoz, hogy ezt a lángot éltessem magamban.”


  • Mit tartasz fontosnak tervezés szempontjából?

Mindenképp fontosnak tartom, hogy a jelenlegi körülményeket figyelembe vegyem. Egyszer egy vezető dániai divatcég főembere prezentációt tartott az iskolánkban és az egyik mondata szöget ütött a fejemben. „Ha olyan saját divatmárkát szeretnél indítani, ami nem tartalmazza a fenntarthatóság egyik formáját sem, akkor az a márka halálra van ítélve.” – Őszintén szólva eleinte ezt nem vettem olyan komolyan, de ma már teljesen egyetértek azzal, hogy mi, divattervezők igenis nagy felelősséggel vagyunk a környezetünkre.

Én a fenntarthatóságnak abban a formájában hiszek, hogy hosszantartó, jó minőségű, kényelmes és különleges darabokat tervezzek, amit az emberek sok éven át hordhatnak és egy olyan „kapcsolatuk” legyen azzal a ruhadarabbal, amitől ők többnek/bátrabbnak/ erőteljesebbnek érezhetik magukat. És hiszek abban, hogy nagy hatással van a hangulatunkra, sőt még a személyiségünkre is az, hogy mit viselünk.

  • Mielőtt elhagytad Magyarországot, hogy Dániában folytathasd tanulmányaidat, milyen utat jártál be? Mesélj, kérlek a külföldi életed előzményeiről, magadról!

Ha teljesen őszinte akarok lenni, én szerintem nem az a lány voltam, akiről azt gondolták volna az emberek, hogy egyszer majd külföldön fogok élni, nagy álmokkal. Lázadó voltam, és kifejezetten nem a tanárok kedvence. Tanulmányaimban átlagban a középszintet ütöttem, és sokszor nem értettem egyet az otthoni általános és középiskolai oktatás menetével. A folyamatos magolás és” praktikátlan” módszerek nem igazán az én ízemre lettek tervezve. Nem mondom, hogy felesleges volt, mert valószínűleg annak a lázadó énemnek köszönhetem, hogy itt vagyok. Iskola mellett szinkron korcsolyáztam 6 évig – ami szintén biztos adott egy versenyszellem attitűdöt.

4-en vagyunk testvérek és én vagyok a legfiatalabb. Mindig nagyon a szívemre vettem, ha valakit a családban mélypontok érték. Emiatt kiskorom óta úgy éreztem, hogy egyszer majd én szeretnék példát mutatni a családomnak. Emlékszem, amikor az első önfejlesztő könyvet elolvastam 13 évesen, és attól a ponttól tudtam, hogy nem csak úszni szeretnék az árral.

És hogy hogyan kerültem Dániába? Érettségi előtt fél évvel, annyit tudtam, hogy szeretek alkotni, és kreatív módon gondolkodni. Amikor rátaláltam erre a divattervező szakra, gondoltam, hogy ez egészen nekem való. Ekkor felkerestem egy tanárt, aki divattervezést tanít (a Tóparti Gimnáziumban - Székesfehérváron). Emlékszem amikor először megnézte a rajzaim -amin csak vázák voltak, portrék stb.– azt mondta, hogy ilyen rövid idő alatt lehetetlen felkészíteni engem, megpróbálja, de szerinte hagyjam jövő évre. Ettől a ponttól kezdve minden nap csak rajzoltam és gyakoroltam, és csak az lebegett a szemem előtt, hogy fel fognak venni. Mai napig hálás vagyok annak a tanárnak és őrzöm azokat a rajzokat, amiket a felkészítése alatt készítettem.

  • 2020 novemberében fejezted be a dániai VIA design iskolát. Miért pont Dániára és azon belül is erre az iskolára esett a választásod? Milyen tapasztalattal/élményekkel gazdagodtál az ott eltöltött 5 éved alatt?

Az erős szempont volt, hogy a dániai oktatás ingyenes. Tudtam, hogy a MOME-re, KREA-ra nem túl egyszerű bejutni, plusz miután már „átmostam az agyam” a dániai élet előnyeiről, nem is volt kérdés, hogy itt szeretnék tanulni. És hogy miért pont erre az iskolára? – Több design sulit is megjelöltem, Dánián belül, de ez volt az első prioritásom. Elsősorban Magyar Anita - aki segít magyar diákokat felkészíteni a dániai életre és a vizsgára – ő említette, hogy a lánya is ebben az iskolában tanul. Ezenfelül divatszakon Dániában ez a legfelszereltebb iskola, nem mellesleg a megélhetés jóval olcsóbb, mint például a fővárosban, Koppenhágában. 5 év rengeteg érzést, élményt és élettapasztalatot adott, nem fogok hazudni, nem volt könnyű az első félév. Az angol tudásom elég csekély volt, de úgy gondoltam, hogy közvetlenségemnek köszönhetően nem lesz nehéz megnyílnom. Röviden: – de az volt. Viszont életem legnagyobb leckéit itt tanultam meg!

Pár említésre méltó:

- Lakhatás: Megtapasztaltam, hogy milyen együtt lakni különböző korú, nemű, értékrendű és személyiségű emberekkel és hogy mennyire más-fajta leckéket tanított az élet ezek által.

- Munka: terén is egy nagy felfelé ívelő haladást tapasztaltam. Eleinte éjszakánként takarítottam, később bártenderkedtem, és végül eljutottam odáig, hogy most már divattervezőként dolgozok – habár részmunkaidőben, de kifejezetten imádom.

- Kapcsolatok: Sok értékes embert megismertem, mély barátságokat kötöttem, ezenfelül volt egy másfél éves kapcsolatom egy dán fiúval – amiből sokat tanultam. A számomra legfontosabb barátokkal Magyarországról, a mai napig beszélek.

- Anyagiak: megtanultam a saját pénzemmel bánni, lehetőségem lett jó körülmények között élni, és megvenni mindazt amire szükségem van. – Kihangsúlyozom, hogy a különféle állami támogatások, plusz az úgynevezett „SU” – amit diákként kapsz nagyon sokat segítettek ennek érdekében.

- Iskola/ divattervezés: Az egyetem óriási kitartást, szorgalmat, önfegyelmet és kreativitást tanított. És pont azért, mert megtanították azt, hogy milyen szabadon gondolkodni, hogy milyen úgy tervezni,

hogy nem adják meg az inspiráció témáját, hogy nem létezik rossz ötlet, és nem létezik buta kérdés. Őszintén szólva, gőzöm se volt arról, hogy mire vállalkozok, kőkemény intenzív projektek voltak – de a legnagyobb erőt ezek az idők adták – amikor megtapasztaltam, hogy milyen többszörösen átlépni a komfortzónámat.

- Érzések/ élmények/ élettapasztalatok: Magány, félelem, őrültség, düh, szomorúság – bátorság, erő, boldogság, szeretet, bizalom, szabadság. Körülbelül ezek a fő kulcsszavak. Mindenféle érzést megtapasztaltam és ez így van rendjén. Sohase féljünk a „negatív” érzésektől, mert azok tanítanak igazán. Ugyanolyan fontos szerepük van, mint a pozitív érzéseknek.

Megtanultam olyan dolgokat csinálni, amit biztos, hogy soha nem csináltam volna, ha nem vagyok rákényszerülve. Szerintem mindenkiben különféle személyiségek lappanganak, a kérdés csak az, hogy melyik személyiséget erősítjük magunkban.

  • Befejező vizsgaanyagod elkészítése 3 intenzív hónapot ölelt fel-egyik beszámolódból értesülve. Miért pont a “MIRROR” címet kapta? Milyen témát dolgoztál fel benne?

Úgy gondoltam, hogy a záróvizsgám fő inspirációja megérdemli, hogy megünnepeljem és átgondoljam az 5 évet, amit Dánia adott nekem. Ez volt az alap koncepció. Ezenfelül az önreflexió és az önfejlődés téma kifejezetten érdekelnek és gondoltam érdekes lenne átvinni és lefordítani a szubjektív érzelmeket egy objektív, megfogható formára, azaz egy divatkollekció formájában.

A Mirror – mint tükör cím, tehát ezt az 5 év változó érzéseit és személyiségeit dolgozza fel. És hogy miért Mirror? Nem könnyű feladat magunkra objektíven tekinteni, de mégis, amikor belenézünk a tükörbe, amögött sokkal több van, mint csak szimplán a tükörképünk. Egy tükör megmutatja az élettapasztalatunkat, az életmódunkat az érzéseinket és azt, hogy kik is vagyunk. Sok „brainstormingot” igényelt, hogy kitaláljam mégis hogyan foglaljam össze ezt az 5 évet, és hogyan vigyem át egy vizuális világba úgy az érzéseimet, hogy közben ne az én történetem nyerjen hangsúlyt – hanem mindenkié, az, ami számomra összefoglalja a divat lényegét és ezen felül az ezáltal elmondott üzenet a lényeg, amivel mások is azonosulhatnak. Lényegében a Mirror kollekció összefoglalja azokat a különféle érzelmeket, amiket mindenki megtapasztal életük során. Úgy építettem fel a kollekciót, hogy minden szett két ellentétes érzelemre/ tulajdonságra épül – a negatív és pozitív érzelmek – ezzel megmutatva, hogyan egészítik ki egymást.

  • Hogyan készítetted el a vizsgakollekciódat egy magyar varrónő segítségével?

Ez elég rizikós döntés volt, hiszen még sohasem csináltam ilyen, de gondoltam semmi sem lehetetlen-főleg a mai technológia segítségével. Röviden, megvettem azokat az anyagokat, amiket ő varrt meg és elküldtem Magyarországra egy gyakorlott varrónőhöz, Bata Edithez, aki az Operaháznak dolgozik.

Miután megkapta az anyagokat a Facebook Messengeren keresztül napi kapcsolatban voltunk. Először elkészítette a prototípusokat és megmondtam, hogy hol-milyen változtatásokat kellene csinálni. Ezenfelül Edit lánya-aki hasonló méretű, mint a kiválasztott modelljeim- próbálta fel a ruhákat és így könnyen láttam, hogy mi néz ki máshogy, mint ahogyan azt elképzeltem. Miután megérkeztek a ruhadarabok, nagyon elégedett voltam a végeredménnyel. Biztos, hogy még felfogom keresni a jövőben, ha ő is nyitott rá.

  • Mit tapasztaltál, mi a különbség magyar vs. dán designer oktatás között?

Az biztos, hogy ahol én tanultam, tényleg csak a kreativitás szab határt az alkotás lehetőségére. Rengeteg gép van: lézervágó, 3D nyomtató, hímző gépek, szövés-kötés laborok, kb. 5-6 féle anyagminta, nyomtató gépek és még sorolhatnám. Az sem mindegy, hogy a varrógépeket este 10-ig lehet használni, tehát bőven van időd arra, hogy alkoss. Ezenfelül a végzős évben, mindenkinek van egy saját állítható asztala, körbevéve nagy „blackboarddal” ahova a saját inspirációs képeit kirakhatják a diákok.

A másik, ami véleményem szerint megadja a fejlődés lehetőségét, hogy tényleg azt érzed, hogy őszintén kommunikálhatsz a tanáraiddal. Például volt, hogy nagyon el voltam fáradva, túl sok volt a munka, és ez meg is látszott rajtam. A tanárom személyesen keresett meg, tanácsokat adott, a megértését mutatta és egy percig se kellett szégyellnem magam.

A Top-Up programon (második évben) Párizsba utaztunk, közte megnéztük a Premiére Vision-t, a világ legnagyobb trend kiállítását, Yves Saint Laurent Museum-ot, és a párizsi divatiskolát.

Vannak saját projektjeink, más tehetségekkel is összekovácsolt minket az iskola, amit később az üzletben hasznosítani tudunk. Ilyen projekt a Design Meets Photography Project: egy fotós iskolával működtünk együtt, ahol egy általad kiválasztott projektet kreatív módon befotóznak, majd később kiállítják a nyertes fotókat, illetve van Videó Kollaboráció, ahol olyan iskola diákjaival működtünk együtt, akik videózást tanulnak, ezáltal az egyik kollekciómról készült, egy profi hangtechnikával és képi megjelenítéssel készült rövid. (link a videóhoz)

Dánia elég gyorsan halad a technológiával és az egyetemek és folyamatosan beépítenek új technológiai programokat és lehetőségeket. A 3D-s CLO3D programot már kurzus szerűen tanítják a divattervezőknek, hiszen ez a jövő tervezésében fontos szerepet fog játszani. (Itt például már sok divatcég olyan tervezőket keres csak, akiknek van ebben képesítése.)

Tavaly ezt a VR (Virtual Reality) – azaz a virtuális valóság keretein belül valósították meg, ahol divatbemutató helyett, egy divatkiállítás szerűen a közönség egyenként beletekinthetett a tervezők vizsgamunkájába, ahol szintén egy 3D-s videó formájában lettek a kollekciók megvalósítva.


Ez egy hatalmas élmény volt számomra, és úgy gondolom, hogy ez rengeteg lehetőséget ad arra, hogy egy személyesebb szempontból betekintést nyerjünk a divattervezők sajátos világába és ötleteibe. Végső, de nem utolsó sorban én azt is nagyra értékelem, hogy nem csak a tervezésen van a hangsúly a tanítás során, hanem azon is, hogy a tanult, tudást utána a való életben hasznosítani tudjad. Komplett business terveket és modelleket sajátítunk el, ami a záróvizsgán egy riport formájában le kell adni, hogy te az adott terveidet hogyan adnád el, és bocsátanád piacra. És ezek valóban hasznosak, mert ahol jelenleg dolgozok, ott is ugyanezekkel a modellekkel dolgoznak, sőt a saját márkám üzleti tervének a kiépítésénél is ugyanúgy alkalmaztam ezeket a business modelleket. Ezáltal nem érzem magam annyira elveszve, hogy hol is kezdjek neki.

  • Itthon folytatod tervezői ambícióidat vagy maradsz dán területen, esetleg más külföldi munkák szóba jöhetnek? 2021 mit tartogat számodra? Mit tanácsolnál a mai fiataloknak, merjenek nagyot álmodni?!

Mindenképpen itt maradok Dániában még egy darabig, szeretem a rendszert és az itteni mentalitást. Jelenleg a saját sportmárkámat szeretném megalapozni, és elindítani a vállalkozásom egy éven belül. Ez a legfőbb projektem 2021-re. Az lehetséges, hogy más országban is kipróbálnám, milyen az élet, esetleg USA-ban, de ez még a jövő zenéje. Hazaköltözni semmiképp nem fogok – ezzel nem szeretnék senkit megbántani-, de mivel én itt nőttem fel, és pozitív élményeket tapasztaltam, nem látom a jövőmet Magyarországon. Természetesen szeretném, ha egyszer a magyar divatot is támogathatnám a munkásságommal, de ezt csakis a saját vállalkozásom keretein belül tudom elképzelni. A legnagyobb tanácsom az lenne a fiatal pályakezdőknek, hogy ne matekozzák túl az életet - (biztos ezért is jó, hogy rossz kapcsolatom volt a matektanárommal) - mert én nem matekoztam túl, csak belementem. Nekem millió válaszom lett volna, hogy miért őrültség kiköltöznöm, de mivel volt egyetlen egy erős okom arra, hogy miért jó döntés, az kiütötte az összes többi milliót. És az az egyetlen ok a cél volt.


Friss bejegyzések

Az összes megtekintése

Comentarios


bottom of page