Egy nő, akinek nevét az egész világon ismerik, és habár már sajnos nincs az élők sorában, mégsem tudjuk felejteni. Az ő csillaga az egyik leglátogatottabb a hollywoodi Hírességek sétányán. Vajon minek köszönheti ezt a szinte egyedülálló hírnevet és megbecsülést?
1929. május 4-én, Brüsszelben látta meg a napvilágot. Audrey Kathleen Ruston néven született, és csak 1948-ban kezdte magát Audrey Hepburn-nek hívni. Azon kevesek egyike, aki a szórakoztatóipar valamennyi rangos kitüntetését birtokolta. Megkapta az Oscar-, a Golden Globe-, a Tony-, az Emmy- és a Grammy-díjat is. Olyan közismert filmekben kapott szerepet, mint a Római vakáció, a Sabrina és az Álom luxuskivitelben. Givenchy múzsája volt, akivel egész életükben ápolták barátságukat. Ő tervezte számára többek között a Breakfast at Tiffany's című filmben megjelenő ikonikussá vált fekete ruháját is. Öt nyelven tanult meg az évek alatt. Angolul, spanyolul, franciául, hollandul és olaszul is tudott beszélni. 38 évig volt az UNICEF nagykövete. 1992 decemberében megkapta az Egyesült Államok legmagasabb polgári kitüntetését, az Elnöki Szabadságérmet. Habár ekkor már küzdött a rákkal, folytatta fáradhatatlan munkáját az UNICEF-nél. Önzetlenségét ez a nyilatkozat is bizonyítja: „Ahogy egyre idősebb leszel, megtanulod, hogy két kezed van: az egyik, hogy magadon segíts, a másik pedig azért, hogy másokon.”
Magyarul szinte mindenben utat tudott mutatni az őt körülvevő világnak. Bizonyára ezért is tartották ennyien követendő példának mind a stílusában, mind szépségében és emberi tulajdonságaiban is. Hollandiában egy fehér színű hibrid tulipánfajtát is elneveztek róla 1990-ben, hogy kifejezzék tiszteletüket a színésznő karrierje, és az UNICEF képviseletében végzett hosszú munkája miatt. Minden idők vitathatatlanul egyik legbájosabb és leginkább irigylésre méltó stílus- és szépségikonja önmagát soha nem tartotta különlegesnek, vagy olyannak, akit utánozni kéne. Azt mondta, hogy a megjelenése mindenki számára elérhető. Felkötött hajjal, nagy napszemüveggel, és kis fekete ruhában minden nő hasonlíthat rá.
Magát kifejezetten introvertált típusnak tartotta. Nagyon szeretett bezárkózni, és önmagára fordítani az idejét. Azt se bánta, ha szombat estétől hétfő reggelig egyedül lehetett. Úgy érezte, ő így tud igazán feltöltődni. Imádott olvasni, kedvenc könyve A titkos kert volt Frances Hodgson Burnett-től. „Életem legnagyobb eredményének azt tartom, hogy összhangban tudok élni önmagammal, hogy képes vagyok elfogadni magam és mások hiányosságait. Távolról sem vagyok az az ember, aki szeretnék lenni, de beláttam, hogy nem is vagyok olyan nagyon "hibás".”
Még az ő álomszerű világát is beárnyékolta néhány dolog. Magánéletébe esett némi csorba. Egyik nagy traumája az volt, amikor apja elköltözött, szülei elváltak. Ez örök nyomot hagyott benne, és állandó bizonytalanságban élt emiatt. Nagy családról álmodott, de csak két fiú gyermeket tudott a világra hozni. Első házassága alatt sajnálatos módon háromszor is elvetélt. Miután tudomást szerzett arról, hogy második férje más nőkkel is találkozik, megszakította vele a kapcsolatot. Élete utolsó bő egy évtizedében talált csak rá az igazi szerelem. Végakaratában azt fogalmazta meg, hogy vagyonának nagy részét a világ éhező gyerekeinek jövőjére fordítsák.
Audrey Hepburn nemcsak a sminktől várta el a szépítő hatást, más irányból is megközelítette a kérdést. (Persze nem sokat kellett külsején javítania, hiszen a genetikája miatt az alap báj már adott volt.) Legfontosabbnak a hidratálást tartotta. Na de nem feltétlen kívülről, inkább belülről, folyadékkal. Úgy tartotta, így tudja legkönnyebben élettel telivé, rugalmassá tenni a bőrét. Imádta a jól készített krumplit, ami így meg tudta tartani az alacsony zsírtartalmát, a benne lévő magas C-vitamin, antioxidáns és magnézium mennyiségét. Ezek a fontos anyagok mind hozzájárultak, hogy bőre ragyogó legyen. Ugyanebből az okból kifolyólag más zöldségek és gyümölcsök is rendszerint a vásárlólistája élén szerepeltek. Egyik legcsodálatosabb tulajdonsága, hogy nem félt az öregedéstől, büszke volt a korára.
Mivel az 1950-es években élte a fénykorát, legtöbb sminkje is ezt az időszakot tükrözte. Az őzike tekintetet tusvonallal és szépen elválasztott, szempillaspirállal kiemelt pillákkal érte el ő, és sminkese, Alberto de Rossi. Száját gyakran ékesítették vöröses árnyalatok, de az Álom luxuskivitelben című ikonikus filmjében például a Revlon Super Lustrous Lipstick Creme 415 Pink In The Afternoon fantázia nevű rúzsát viselte. Remélem sikerült kicsit jobban, a szépségén és magával ragadó stílusérzékén túl is megismerni ezt a csodálatos nőt, kinek népszerűsége –nem meglepő módon- halálát követően sem csökkent. Írásomat a végtelen pozitivitásával, optimista hozzáállásával telített szavaival zárom: „Hiszek a rózsaszín világban. Hiszem, hogy a nevetés a legjobb kalóriaégető. Hiszek a csókban, lehetőleg sok csókban. Hiszek abban, hogy erősnek kell lennünk, mikor úgy tűnik, hogy minden rosszra fordul. Hiszek abban, hogy a boldog lányok a legcsinosabbak. Hiszek abban, hogy a holnap egy újabb nap. Hiszek a csodákban.”