„Az ékszer nem más, mint egy jó fűszer” - Interjú Tamási Dórival, az SO megálmodójával
Tamási Dóri már kisgyerekkora óta szeretett ékszereket készíteni. Kezdetben például hőre keményedő gyurmából, telefonfülke kitört üvegével kombinálva. Mikor továbbtanulásra került a sor, jelen volt benne az alkotó tevékenység tanulása iránti vágy is, és a más - talán konvencionálisnak mondható - jellegű iránt is. Így érettségi után közgazdásznak tanult, de a diplomamunkáját már úgy írta, hogy elkezdte az ötvös képzést. Az iskola elvégzése után sok éven át nem dolgozott ötvösként. Az alkotás végül az Ékezet Galéria szervezésében létrejött workshopokon vált újra az élete részévé, és innentől kezdett ismét ékszereket készíteni.
Mikor és hogyan jutottál arra az elhatározásra, hogy saját márkát szeretnél?
40 éves kor körül sokan oda jutunk, hogy az, amit addig csináltunk valahogy elfogy, kiég, nem elég. Vagy talán rájövünk, hogy mikor is próbáljuk ki azt, amit igazán szeretnénk, ha nem most?! Fiatalabbak már nem leszünk, több időnk sem lesz. Én legalábbis úgy éreztem az irodai életből már talán eleget láttam, tudom jól elboldogulok, ha szükséges. Sok életeseménnyel a hátam mögött végül is úgy döntöttem, befejezem ezt az életszakaszt és újat kezdek. Így egyenes út vezetett a saját márka megálmodásához s építésének megkezdéséhez.
Mit jelentenek számodra az ékszerek?
Egyfajta lenyomatát egy adott személynek. Az ékszer képes arra, hogy elmondja, ki a viselője. Szerintem nagyon is jellemző, önkifejező, hogy ki milyen ékszert visel. Másként összefoglalva: az ékszer nem más, mint egy jó fűszer. Ha nem élünk vele, a végeredmény fogyasztható ugyan, de hiányos és felejthető. Ha jól használjuk, csodás összhatást érhetünk el.
Napjainkban egyre kevesebb dolog készül kézzel, gyarapodik azon folyamatok száma, melyeket gombnyomással irányítanak, és gépekkel végeztetnek el. Mit jelent számodra a mai világban ötvösnek lenni?
Nagy öröm számomra, hogy olyan munkám van, mely végeredményeként valami fizikailag megjelenő születik; nem szűnik meg, ha nincs internet vagy nincs számítógép. A géppel készült dolgokat nem lehet összehasonlítani a kézi készítésű, egyedi tárgyakkal, alkotásokkal. Azt tapasztalom, hogy egyre nagyobb igény van a kézműves termékekre és Magyarországon is megvan az a réteg, aki szereti és becsüli az egyedi dolgokat, hajlandó kifizetni értük a tömegtermékek árának sokszorosát.
Az évek alatt változott a stílusod?
Alapvetően végletekben gondolkodtam, végleteket gyártottam, de a múló idő, az önismereti munka és kedves vásárlóim sokat finomítottak látásmódomon és rajtam, így manapság a finomabb vonalvezetés és vizuális élmény megjelenítése a célom. Lenyűgöz az egyszerűség és a finomság, de szeretek valami mást, valami kiegészítést hozzátenni s e kettő együttes hatásaként létrehozni egy ékszert. Egy bizonyos harmóniát igyekszem megtalálni a részletek, anyagok használatával.
A kerek vagy gömbölyű formák visszatérő elemek a munkáidban. Ez tudatos? Van mögötte bármi történet?
Nem, abszolút nem tudatos. Egyszerűen a gömböt látom az egyik legszebb formának. Már gyerekkoromban gyűjtöttem a gömb alakú tárgyakat.
Honnan meríted a legtöbb ötleted? Egy divattervezőt például sokszor tud inspirálni egy festmény, vagy a természetben előforduló különböző formák. Jellemző ez a te darabjaidra is?
Igen, jellemző. Nem tudok olyan forrást említeni, ahonnan a legtöbb ötletet merítem. Sok helyről érkezhet az ihlet. Az anyagok, textúrák, formák, történések, emberek, állatok, növények, kapcsolatok inspirálnak. A sok impulzus összesűrűsödik egy érzéssé, ami aztán egy tárgyban ölt formát.
Az alkotó, művész embereknél megesik, hogy alkotói válságba kerülnek. Rád mennyire jellemző ez? Hogyan tudsz túljutni rajta?
Nem nevezném válságnak, részemről talán inkább időszakos kiüresedésnek vagy “elfogyásnak”. Persze, hogy vannak ilyen időszakok az én életemben is. Mint minden, ez is múlandó, ahogy jön, úgy megy. Egyszer csak vége, és jön egy új ötlet, új vízió.
Ha valaki megpillantja az ékszereidet, mit szeretnél, mi fogalmazódjon meg benne? Mit szeretnél közölni, kifejezni a munkáiddal?
Szívmelengető, ha felismerik a munkáimat, ha feltűnik valakinek egy ékszerem a viselőjén. Nem kifejezetten célom, hogy bármit is szeretnék kifejezni, közölni a munkáimmal. Hiszen az a fontos, hogy a viselője mit érez, mikor hordja. Örülök, ha hozzátehetek valami pozitívat a vásárlóim mindennapjaihoz azzal, ha hordják az ékszereimet.
