Gondoltad volna, hogy önállóan is elsajátíthatsz egy nagy kreativitást igénylő alkotó tevékenységet? Az esc megálmodója az ELTE-n végzett egészségügyi-közgazdász mesterszakon, így autodidakta módon tanult meg táskát készíteni. Mindezt környezetbarát módon teszi, figyelve a fenntarthatóságra és termékei egyediségére. Olyan technikát alkalmaz, amely során a funkcionalitás prioritásán túl az izgalmas design kialakítására is hangsúlyt fektet. A hamarosan megjelenő BRICK kollekcióját az eddigi legszemélyesebb és legőszintébb alkotásának szánja.
Mi a márkád esszenciája?
Az esc számomra egy olyan szabad platform, ahol megkötések nélkül alkothatok. Ez a felszabadult alkotás pedig szerintem szuper dolgokat eredményez. Hátizsákos időszakomban hátizsákokat tervezek, máskor viszont elegáns clutch-okra áll az agyam, akkor azokat. Ha szerencsém van, akkor a kereslettel összhangban vagyok. Viszont minden alkotói szabadság mellett az elsődleges szempont a táskáimnál a funkcionalitás. Mindenféle formai és tematikai inspiráció előtt a tervezési fázis első lépése, hogy meghatározom, milyen alkalomra, helyre, időjárásra szeretném az adott darabot megalkotni. Hiszem, hogy egy táska akkor sikeres, ha kompromisszumok nélkül betölti a megfelelő funkciót, és emellett egyedi esztétikumot is képvisel.
Egyik különlegessége a munkáidnak, hogy a zero waste (zero waste= nulla hulladék) szabályait figyelembe véve izgalmas mozaik mintázatot varázsolsz darabjaidra. Hogyan jutott eszedbe ez a környezetbarát technika?
Több évvel ezelőtt a Holy Duck blog szerkesztője, Mengyán Eszter osztott meg egy amerikai divattervezőről, Zero Waste Daniel-ről egy cikket, aki apró szabászati hulladékokból készít ruhákat. Ez eszméletlenül tetszett, de nem éreztem a motivációt, hogy ezt táskákba átültessem. Emellett viszont (akkoriban még céltalanul), elkezdtem gyűjteni saját szabászati hulladékaimat, mondván, hogy ez még jó lesz valamire. Majd mégis elkezdtem kísérletezni az apró darabkák összevarrásával, ami eleinte persze nem ment valami gördülékenyen.
Szerencsére nem adtam fel, és azóta kialakítottam egy olyan saját szabályrendszert, ami megkönnyíti a nyesetekkel való munkámat, mégis minden alkalommal új és egyedi struktúra jön létre. Nagyon szeretem ezeket a munkáimat. Igazi szenvedélyem a haszontalan dolgokból új életet varázsolni. Már vannak újabb terveim, de ezeket még most készítem elő, amit majd a kísérletezés fázisa követ.
Számodra miért fontos, hogy cruelty free (állatkísérlet-mentes) és zero waste termékeket gyárts sok más márkával szemben, amelyeknek ez valamiért nem prioritás?
Szerintem bármilyen márkáról is legyen szó, egyik fő szempontjának a környezeti fenntarthatóságnak kell lennie. Az alkotóknak reflektálniuk kell egy adott problémára a termékeikkel, vagy azok előállítási módjával. Az esc-et egy vegán márkának mondjuk, ami azt jelenti, hogy semmilyen állati alapanyagot
nem használunk. Nehéz pontosan definiálni, de nem éreztem volna komfortosnak a bőrrel, vagy valódi állati szőrrel való munkát. Ezek helyett inkább műbőrrel dolgozom, ami miatt persze érhet kritika, de úgy gondolom, hogy a fenntarthatóságnak több aspektusa lehet, és az esc-kel a következőkkel próbálunk tenni a Földünkért:
- Igyekszünk olyan gyártóktól rendelni, akik tesznek a saját káros anyag kibocsátásuk csökkentéséért, tisztítják és újra felhasználják a vizet gyártás közben, vagy valamilyen kezdeményezéssel tesznek a környezetért (pl. faültetési program).
- Az anyagokat hazai nagykerektől szerezzük be.
- Van, hogy megmaradt anyagdarabokat is mentünk üzletekből, amikből csak 1-2 táska készülhet.
- Eltesszük a legapróbb szabászati nyesetkéket is, amikből egyelőre táskákat és kitűzőket készítünk, de már vannak tervek az újabb felhasználásra.
- Minden fazont a hozzá megfelelő anyaggal merevítünk, hogy erősítsük a strapabíróságát. Hiszen attól, hogy egy táska műbőr, nem jelenti azt, hogy biztosan rövid élettartamú, és 1 év múlva ki kell dobni. Nagyon fontos, hogy hogyan bánunk velük, hiszen egy műbőr táska is sokáig szépen, épen tartható.
- Minden táskát megjavítunk. Lehet, hogy nem tudjuk teljesen ugyanolyanra megcsinálni, de úgyis kitalálunk valamit, és már volt példa, hogy egy túlszeretgetett, régi esc táskát egy teljesen új táskává varázsoltunk. Ez azért kihívás, de szerencsére elég ritkán fordul elő, és a végén mindenki boldog.
- Folyamatosan gyűjtjük a megunt, kinőtt, szétnyűtt farmereket, amikből szintén táskákat készítünk.
- A fel nem használható anyagdarabokkal díszpárnákat töltünk, amikhez szintén maradék anyag bársonyokat használunk.
Szerinted mivel lehet igazán egyedivé tenni egy táskát?
Szerintem egy formailag nem feltétlen különleges fazont is egyedivé lehet tenni egy sajátos apró technikával. Az esc-nél ez az egyedi plusz szerintem a szövött alj. Ezen túl szerintem nagyon sokat dob bármilyen táskán a szóban forgó darabhoz megfelelően kiválasztott fémkellék: táskazár, lánc, csatok, karabiner… Néha úgy érzem (természetesen nem az esc táskáknál :D), ha egy táskáról levennénk a fémkellékeket, már nem is lenne olyan izgalmas vagy kívánatos az adott modell.
Hamarosan megjelenik a BRICK kollekciód. Mi lesz a jellegzetessége?
A kollekció mögötti inspirációt egy majdnem elfelejtett érzés adta, ami azzal kapcsolatos, hogy idén 31 éves vagyok. 30 az még inkább olyan kerekebb 29, de a 31 az már végérvényesen is 30-as. Eszembe jutott a 20-as évek elején járó énem, aki nem szeretett 20-as lenni, és legszívesebben átugrotta volna ezeket az éveket, mert 30-as érett, céltudatos, határozott nő akart lenni, aki attól kezdve, hogy tudja mit akar a világtól, tudja milyen haj, ruha áll neki jól, rendszeresen sportol, és úgy egyáltalán mivel 30-as, ezért sikeres. Tehát már érettnek, céltudatosnak és ami a legijesztőbb, sikeresnek kellene lennem. Ezt az először kellemetlen belső szembesítést a higgadt, kitartó, türelmes(ebb), racionális 30-as énem oldotta fel: lehet, még nem teljesen tartok ott, ahogy azt huszonévesen elképzeltem, de nem lehet átugrani korokat, élményeket, eseményeket. Minden történés, döntés hozzánk épít valamit, ami hozzásegít a célunk eléréséhez. Ezt az építkezést akartam megjeleníteni a táskákra épített kis zsebbel vagy zsebekkel. A céltudatos nő képét pedig elegáns avagy szexi válltáskákba, válltáskává alakítható hátitáskába öntöttem. Ez a kollekció az eddigi legszemélyesebb és legőszintébb alkotásom, nagyon bízom benne, hogy a közönség is szeretettel fogadja. Akár 20-30-40-50-60… évesek is legyenek.
Mennyire okoz nehézséget egy tervezőnek, hogy újra és újra előrukkoljon valami eredeti, egyedi ötlettel?
Számomra annyira, hogy tavaly például nem is rukkoltam elő új fazonnal, csupán a meglévőket pimpeltem föl. Idén viszont annyira termékeny fázisban vagyok, hogy a hamarosan debütáló BRICK kollekción kívül még két következő kollekcióra van már ötletem.
Számomra nagyon fontos a funkcionalitás, aminek való megfelelés sokszor gátolja a szabad alkotói szárnyalást, és végül nem lesz belőle semmi. Maximalistának gondolom magam, így amikor az adott tervet megnézem, vagy már az elkészült prototípust megfogom, felveszem, és felteszem „A” kérdést, amire őszinte választ várok magamtól: „Dius, ezt te megvennéd?!” Ha a válasz egy szájbiggyesztett „ehh” akkor abból nem lesz semmi. Tehát egy egyszemélyes márkához képest is elég lassú egy ilyen tervezési folyamat.
Van valami, amit még szívesen elmesélnél magadról vagy a márkádról?
Az ELTE-n végeztem egészségügyi-közgazdász mesterszakon, így autodidakta módon tanultam meg táskát készíteni. Mivel ez nem egy iskolában tanult dolog, sokszor kísérletezés során találok rá a megfelelő technikára, anyagra, kellékre vagy szerszámra. Minden modellnél valami újat igyekszem kipróbálni, ezzel is fejleszteni saját magam, és ezáltal a táskákat is. Amiért nagyon hálás vagyok, hogy a környezetem és a családom minden tagja nagyon támogató, ami különösen fontos, így az esc túlélte az eddigi nehezebb időszakokat is.