top of page
  • Szerző képeTóth Anita Zsanett

Beszélgetés Kocsis Emesével, a MESKO brand alapítójával



A fiatal divattervezőben, Kocsis Emesében már középiskolás évei alatt tudatosult, hogy jóval több figyelmet fordít a művészetek felé, ezen belül is inkább a textil és a design téma foglalkoztatta. Mikor a diplomakollekcióján dolgozott Vivienne Westwooddal tudott igazán azonosulni. Így nem volt kérdés, hogy a vizsga munkájának témája, amelyet a Young Talents show keretein belül bemutatott a társadalomkritika lesz, pontosabban a Gyulaházi Űrközpont (2020) fejlesztési terve. Kollekciói fókuszálnak a globális és lokális problémákra, amelyekkel fel szeretné kelteni az emberek figyelmét arra, hogy a saját vélemény kinyilatkoztatása igenis fontos! Emesével, aki a MESKO brand megálmodója készítettünk egy interjút, hogy kicsit közelebb hozzuk a szemléletét az érdeklődőkkel. Hogyan tudatosult benned, hogy tervező szeretnél lenni?

Középiskolás éveim alatt már éreztem azt, hogy jóval több figyelmet fordítok a képzőművészetek felé, azon belül is inkább a textil és a design foglalkoztatott. Érdekelt nagyon, hogy egy anyagból mit lehet alkotni, hogyan lehet manipulálni azt, úgy hogy különböző felületeket hozzunk létre, amelyet “átültetünk” egy adott ruhadarabra. Nagyon kreatív és figyelemre méltó iparág. Tele meglepetéssel és sokszínű technológiával.

A diploma kollekciódat a társadalomkritika és az aktuálpolitika jellemzi, honnan jött az ötlet és mit szerettél volna ezzel kifejezni ?

Nagyon nehezen indultam neki a diploma témámnak mikor BA-s végzős voltam. Nem igazán tudtam miből induljak ki és építkezzek.Sokszínű és nyitott egyéniségnek tartom magam, akit minden téma érdekel és ebben teljesen elvesztem. Legyen szó irodalomról, építészetről, zenéről, politikáról, különböző kultúrákról és még sorolhatnám. Rengeteg kutatást végeztem, görgettem a Vogue honlapját, hogy egyes tervezők milyen témákhoz nyúlnak egy-egy szezonális kollekció tervezésekor. Igazából ez se nagyon segített, mert mindenképp egy olyan témát akartam választani, amit magaménak érzek és véleményt mondhatok. És abban a pillanatban rátaláltam Vivienne Westwoodra. Egy olyan korszakot indított el ebben az iparágban ahol a politikai véleménynyilvánítás egy kreatív módon jelenik meg és kelti fel az ember figyelmét a változtatásra. A politika és a divat elkezdett összekapcsolódni, ahol globális problémák merültek fel.Így határoztam el magam, hogy én is társadalomkritikával szeretnék foglalkozni, ami nem csak globális, de lokális problémákat is feldolgoz. Fontosnak tartottam, hogy a vizuálisan mindenkinek érthető legyen a saját álláspontom. Milyen hatással szeretnél lenni a célközönségedre?

Mindenképp a figyelemfelkeltés lenne a célom, amit a közönség észrevesz. Igazából biztatnám őket arra, hogy véleményt nyilvánítani bármilyen módon lehet és ne tartsanak tőle.

A politikai kritizálás szerinted mennyire helyénvaló a magyar "divatvilágban"?

Amikor a BA-s diplomamunkámat készítettem nem igazán volt magyar tervező aki politikai véleménynyilvánítást ültett volna a kollekciókba. A TheFour tervező csapatot tudom mondani, akik a Népszabadság mellett álltak ki, amit politikai ellehetetlenítés miatt kényszerültek megszüntetni a lapot. De elvileg szólásszabadságban élünk, ahol a véleménynyilvánítás bármilyen formáját el kell fogadni. Ebben az iparágban az a lenyűgöző, hogy a vizualitással bármire fel lehet hívni a figyelmet. Csak elég kreatívnak és egyedinek kell lenni ahhoz, hogy ne csak a figyelmet, de az érzést is átadd a célközönségnek.

Hogyan született meg a "Gyulaháza Odyssey" neve?

Kubrik ikonikus filmjére és egy szürreális mégis valós fejlesztési tervre reflektál a 2020: Gyulaháza Odyssey.


Mesélj picit a vizsgamunkád inspirációjának fő forrásáról és elkészítés módjáról!

A kollekcióban mindenképp vizuális elemeket akartam beültetni, ami egyértelműen értelmezhető az emberek számára. Mivel Gyulaházán, egy 2000 fős faluban tervezték 3 milliárd forintból felépíteni Magyarország első Űrközpontját 2020-ra. Ez afféle szürreális, de mégis vicces érzést keltett bennem. Emiatt kénytelen voltam ezt a fajta érzést átemelni a tervezésbe. Abszurd, de mégis humoros az ábrázolásmód.

Igazából a falusi életből ragadtam ki bizonyos elemeket, amiket összekapcsoltam az űr utópikus képével. Ez tükrözi igazán a kollekció groteszk és játékos hangulatát.

Fókuszáltam arra, hogy szabásilag letisztult ruhadarabok szülessenek meg, hiszen fontosnak tartottam a grafikai megjelenést, amiket felvarrókkal és szublimációs nyomással értem el.

Hogyan született meg az egyedi lábbelinek az ötlete? Miért a nagymama gyógypapucsot kevered a strandpapucs betéttel és edzőcipő talppal ?

Nem hagyhattam ki a papucs tervezése során ugyanezt a bizarr kapcsolatot, amit a falusi élet és az utópikus űr képvisel. Ez a két teljesen különböző világ összekapcsolása olyan szimbiózist alkotott, hogy már nem lehet betelni vele. Két világ, két különböző stílus. Mindig is figyelemmel kísértem azokat a darabokat, amikben több stílus bukkan fel és keverik azokat. Olyan lábbeli részeket raktam össze, amik nem csak a mai divatnak felelnek meg de egy kicsit groteszk irányba is elmozdítja a darabot.

Mesélj picit a Young Talents show-ról! Hogyan élted meg, hogy a diploma kollekciód egy igazi kifutón nagy közönség előtt mutatkozik meg?

Nagyon jó lehetőség volt, hiszen ez volt az első alkalom, hogy a teljes kollekciót megtekintette a közönség és megismerhették azokat a fiatal tervezőket, akik beválogatásra kerültek a Young Talents show-ra.

Hogy áll most Gyulaházán az űrközpont építése? Elment 3 milliárd valamire, de nem arra.

Hogyan tovább? Mik a terveid a jövőre nézve?

Külföld még mindig tervben van, hiszen szeretném tovább fejleszteni magam, de a jelenlegi helyzet miatt tolódik ez a projekt.

Mennyire érzed nehéznek a fiatal tervezők érvényesülését Magyarországon?

Az elmúlt években sokat fejlődött az a szegmens, ami segíti a fiatal kreatív pályakezdők előrelépését de még mindig nem tartunk ott, mint pl. Nagy-Britannia. Az ottani egyetemek nagyon erősen ráfekszenek arra, hogy az egyetemi évek alatt mindig legyen megjelenésük vagy közös projektjük bizonyos cégekkel, divatházakkal. Ami nekem nagyon tetszik náluk az az alkotói szabadság. Sokan kihasználják az egyetemi évek alatt, hogy valami megbotránkoztatót alkotnak, feltűnést keltenek és nem is feltétlen hordható ruhadarabokat alkotnak,hanem a kifutóra összpontosítanak. Ezek erősen rámennek a látványra. Én az MA diplomamunkánál érzem azt igazán, hogy kiléptem a komfortzónámból és látványos darabokat alkottam, amik ugyanúgy hordhatóak és kifutó darabok is egyben, de sokan túlzásnak tartották. Pont ezek a túlzások fejlesztik és vezetik a fiatalabb tervezőket egy olyan fajta irányba, amiket a későbbiekben hasznosítani tud a munkája során. Ha valamit meg kellene változtatni a magyar divatiparban mi lenne az?

Nagyobb változtatást nem tennék, leginkább fiatalabb tervezőkre nézve tenném nyitottabbá a divathetet.

Comments


bottom of page