“A fél-év végéhez közeledve az “anyagmanipulációimat” elnézve el kezdett körvonalazódni bennem, hogy ahhoz képest, hogy félév elején egy komoly fiatal felnőttnek tartottam magam, azért még mindig erősen él bennem az a kis bolondos, lökött kislány, akire régebbről emlékszem.”- Vranek Hedvig, a Metropolitan Egyetem kézműves tárgykultúra alapszakos hallgatója adott nekünk interjú. Nyíltan számolt be a gyerekkorában ért élményeiről,, jövőbeli terveiről és vágyairól.
Mikor fogalmazódott meg benned, hogy a tervezéssel szeretnél foglalkozni, illetve milyen anyagokkal dolgozol?
Jelenleg a Budapesti Metropolitan Egyetem kézműves tárgykultúra alapszakos hallgatója vagyok divat szakirányon. Előtte középiskolában textilműves szakon tanultam, ahol érettségi évében még a Képzőművészetire jelentkeztem festőrestaurátor szakra, ami utólag tőlem egy igen furcsa elgondolás volt, természetesen első próbálkozásra fel sem vettek. Így maradtam érettségi utáni OKJ évében. Ez volt az az év, ahol töményen csak a szakmával foglalkoztunk, nyugalom volt és akkor volt bennem egy áttörés, hogy én ezt egyszerűen imádom csinálni.
Alapanyagokat tekintve igyekszem inkább természetes eredetű textilekkel dolgozni.
Kezdő tervezőként van olyan ruhadarab, amihez már társul pozitív gondolat/élmény? A csángós ihletésű inghez. Ennek a darabnak az elkészítése volt az a mérföldkő, amikor elhatároztam, hogy tervezéssel szeretnék foglalkozni. Roppant nehéz feladatnak bizonyult a magyar népviseletből inspirálódva egy "maibb" darabot tervezni úgy, hogy ne legyen túlságosan népviselet jellege, de azért valami nyoma mégis legyen. Úgy éreztem, hogy itt ez egész jól sikerült.
Mesélj a Molendi Art-ról! Miért jött létre a társulásotok?
Ez lehet, hogy kicsit hosszúra fog sikerülni...
A Molendi Art-ot barátokkal, alkotótársakkal alapítottuk, akikkel sok éven keresztül tanultuk a grafika és festészet alapjait a Martonvásári Alapfokú Művészeti Iskola képzőművészeti tagozatán. Én azt mondanám, hogy ez a hely csak nevében alapfokú művészeti intézmény, mert mi ott annál jóval többet kaptunk. Kárpáti József festőművész úrtól volt szerencsénk tanulni, az ő keze alatt fejlődött és alakult művészi látásmódunk, rengeteget köszönhetünk neki. Egyik célunk az volt, hogy miután onnan kikerültünk, folytassuk az eddigi művészeti tevékenységünket. Társulatunk elég vegyes és sokszínű, van közöttünk, aki a Magyar Képzőművészeti Egyetemen tanul festőnek, van, aki fotóz, van keramikusunk és én, aki divatot tanulok és ingázom a divat és a képzőművészet világa között.
A közös célunk pedig, hogy a művészetünkkel szeretnénk olyan gondolatokat, tartalmakat közölni, amelyeket a digitalizáció nem mindig tud átadni. Ezek lényünk kis darabjai, melyek sokszor tükrözik azt is, hogy a világ és az egyén milyen kölcsönhatásban van jelen egymásban.
Ily módon mi is egyre több tapasztalattal gyarapodjunk és művészetünk értő közönségre találjon. Legyen a magyar kortárs képző- és iparművészet újra meghatározó és kedvelt!
Alkotásaink minden emberhez szólnak, szeretnénk ha a művészet újra helyet kapna a hétköznapi otthonokban is.
Min dolgozol jelen pillanatban?
Jelenleg egyetemen három különböző projekten dolgozom. Ezek közül az első az volt, hogy kutatást végezzünk a farmer történetéről és válasszunk hozzá saját inspirációt, amely esetemben a gyapot termésre esett (a farmer gyártását visszavezetve egészen az alapanyagig). Erre különböző formaalakítási kísérleteket végeztem és egyikük alapján készül majd el a végleges darab, mellyel tükrözöm a gyapot termés jellegét, egyben a szúrós merevséget és a finom puhaságot, ahogy a héj körbeöleli a szúrós magot. Továbbá kiegészítő feladat volt a Janikovszky Éva műveiből való inspiráció, egy karakter választása, akinek tervezünk. A farmer projektet én a felnőtté válás szélén álló fiatal lányokról mintáztam, amilyen Burián Ágnes is az Aranyeső című műben. A héj jelképezi a szülők és a külvilág iránti ellenállást, miközben ez alatt ő még egy sérülékeny fiatal, finom lány, amilyennek a bolyhos magot látjuk.
A következő projekt a kortárs dizájnerekkel való megismerkedés volt, melyből és a high-tech vonal képviselését választottam. Ebben az esetben a tervezésben megjelenő Janikovszky karakter maga a kamasz gyerek. A koncepcióm alapja a high-tech és a kamaszok közt vonható párhuzam. Ahogyan a high-techről tett benyomásom több esetben is az volt, hogy előttem van egy szép, formatervezett tárgy, ami előtt értetlenül állok, hogy rendben, de mégis mit tud? Aztán akkor esik le az állam, amikor megnézem a működését bemutató videót. Itt jön képbe a mai kamasz gyerek, akit többnyire csak bedugott füllel látunk kezükben telefonnal. Előttük is pont olyan értetlenül állunk, mint ahogyan én voltam a high-tech termékekkel. Csak ha jobban megismerjük, akkor jövünk rá, hogy milyen tudást rejtenek magukban. Ebből a gondolatból jött az ötlet, hogy egy olyan öltözetet tervezzek, melyre ha ránézünk először teljesen elvagyunk magával a megjelenésével és csak ha jobban megnézzük, akkor jövünk rá, hogy milyen funkciót is rejt magában.
A harmadik projekt az önrétegek, saját magunk megismerése és anyagmanipulációkba való átültetése. Ez egy nagyon komoly önismereti feladat, melyben én a gyerekkoromtól a mai napig inspirálódva terveztem különböző felületeket. A koncepció esszenciáját képezi az absztrakt gyermeki világnézet és
A koncepció esszenciáját képezi az absztrakt gyermeki világnézet és a dekonstrukció. Kötött felületekkel dolgoztam, mert szerves részét képezi a gyermekkoromnak, hogy a nagymamám kicsinek sokat tanítgatott horgolni, kötni, amennyire egy kisgyereknek ezt tanítani lehet. Ezt különböző panelekből fogom felépíteni, melyben a felnőtté válás folyamatát ábrázolom. Az gyárilag kötött panelek jelképezik a tanulási folyamatot, mindazt, amit másoktól átvettem, az általam kötött panelek pedig azt, hogy már egyedül is kezdek boldogulni a dolgokkal amivel ezt összekapcsolom, ez egyfajta gyerekrajz imitálás, gyermeki kötés utánzás. Mindezt átszövik gyerekkori emlékek.
A fél-év végéhez közeledve az “anyagmanipulációimat” elnézve el kezdett körvonalazódni bennem, hogy ahhoz képest, hogy félév elején egy komoly fiatal felnőttnek tartottam magam, azért még mindig erősen él bennem az a kis bolondos, lökött kislány, akire régebbről emlékszem.
A Molendi Art-tal pedig egy landartot tervezünk, melyet júniusban lehet majd megtekinteni Martonvásáron.
Mik a terveid a jövőre nézve?
Beleásni magam a fenntartható divat lehetőségeibe, továbbá kiépíteni egy márkát egyedül vagy csapatban. A fenntarthatóság szerintem ma az egyik legfontosabb szempont a divatban. Ezzel mindenképpen szeretnék a későbbiekben foglalkozni, mert így, hogy ezt tanulom, most szembesülök vele igazán, hogy mennyi szabászati és egyéb hulladék keletkezik a gyártás során. Ez ellen tenni kell!