Két Rombusz
A Két Rombusz a Római-part romkocsmája.
A mi szeszélyes Dunánk-tól csupán pár méterre fekvő, zöld kerítéssel körbekerített, fehér és fekete, emeletes, romos Setra buszokat látunk magunk előtt, ahol a platán fák árnyékában felcsendülnek a karibi dallamok. Limonádé, fröccs, lángos és kedves arcok a pult mögött, akik szeretettel fogadják az arra sétáló vendégeket. Az ejtőzés fogalmát itt komolyan veszik: a buszok tetején piros műbőr huzatos ülésekben, függőágyakon, párnákon és padokon tölthetjük az időt. Ha pedig éppen bográcsozáshoz vagy nyársaláshoz támad kedvünk, itt arra is van lehetőség.
Interjú kérdések Krizsai Somával, a Két Rombusz alapítójával és azóta is töretlen tulajdonosával:
Mesélj arról, mikor vált egyértelművé, hogy a vendéglátást választod hivatásodnak?
1996-ban hoztam létre az első önálló vállalkozásomat. Előtte pohárszedőként dolgoztam a Morrison’s 1-be, és még az előtt egy üzemi konyhába töltöttem legalább 3 évet egy családi vállalkozásnak szigorúan csak megfigyelő tagjaként.
Megannyi helyen jártál a világban, ahol különböző kultúrák, emberek találkoztak veled. Merítettél ötleteket idegen régiókból, amiket aztán asszimiláltál az itthoni terveidbe?
A sporttal utazgattam, és láttam csodákat. Már benne voltam egy pár éve a vendéglátásban, mire igazán ráhangolódtam, és olyan energiákat is belevittem a fejlesztésekbe, ami külföldi utazásokból táplálkozott.
Két Rombusz: Mi a története?
Ugye egy belvárosi sörözőben bontogattam szárnyaimat, ami abszolút a téli szezonra van hangolva, és rendesen az éjszakába nyúlik. Bizonyos részeit nagyon sokáig tartott megszokni, elfogadni, hogy ez mivel jár. Menekülésnek szántam és volt egy reménysugár, hogy egyszer lesz majd egy szabadtéri vendéglátó helyem, ahol nyáron kell dolgozni és lehetőleg napközben. 8 vagy 10 éven keresztül mondogattam a szűkebb környezetemben, hogy márpedig ezt létre fogom hozni! Nézegettem az utolsó időszakban szóba jöhető területeket, és mindig az motoszkált a fejemben, hogy jól meg kell gondolni, hova épít az ember, mert azt utána nem lehet csak úgy odébb vinni, a befektetés jelentős része az ott marad. Akkoriban nem voltak népszerűek sem a mobilházak, sem a konténerházak-amik azóta elég nagyot mentek. Én alapvetően a konténereket szemeltem ki magamnak, de lélektelen dolognak láttam, és menet közben elém kerültek ezek a régi buszok, amik ma már nem igazán gyakoriak. Retró formában hoztam el őket egy autóbontóból, a halál torkából. Ezek Setra típusú, német, Mercedes motorral felszerelt 74-es és 80-as évjáratúak, tehát átlag 77-esek, mint én. (nevet)
Látogattad azelőtt a római-partot?
Biciklivel jártam-keltem, és már hónapok óta mindenfelé nyitott szemmel kerestem a megfelelő helyet, amit azóta Két Rombuszként ismerhetnek az emberek.
8 évig üresen állt előtte, rajta egy üzbég étteremmel, csak rögtön a kezdés után - ahogy nálunk is -, elöntötte őket az árvíz, és már a következő évben nem nyitottak ki.
Milyen lehetőségeket nyújt a Duna-parti romkocsma?
Egy árnyékos kert, ahol lehet sörözni, limonádézni, nagyon-nagyon finom lángosokat enni, és mindezek mellett lehetőséget biztosítunk kisebb-nagyobb csapatoknak, hogy saját, hozott alapanyagokból bogrács vagy grill ételeket készítsenek maguknak. Forgatás, illetve esküvői rendezvényekre is sor került már többször.
Kik a célközönséged? Vannak visszatérő vendégeitek? Külföldi társaságok is ellátogatnak hozzátok?
Eleinte csak a környékbeliek, a közelben lakók ismerkedtek a hellyel, akkor még kisebbek is voltunk, de azóta sokakhoz eljutott a hírünk. Mivel nem vagyunk a belvárosban, ezért aki csak villámlátogatásra jön Magyarországra, az nem biztos, hogy eljut a római-partra, tehát az mindenképp egy hosszabb itt tartózkodás eredménye lehet, hogy véletlenül ránk találnak vagy hozzák ide a külföldi vendégeink (főleg a Magyarországon élő és dolgozó). Hiszen a helynek specialitása a mexikói, kolumbiai és jamaikai “népzene”, egyszóval karibi a hangulat. Megtalált minket a magyarországi latin közösség is, ami visszajáró csapatokat indukál. Vasárnaponként vegán főzés, raszta zene, élő jammelés a program, és ez az egyetlen ötödik éve tartó töretlen programsorozatunk.
Sajnos ti is azt a szektort erősítitek, akiket a még jelenleg is tartó korlátozások megbénítottak. Mi történt veled/veletek több mint egy év alatt?
Tavaly ugye később nyitottunk, de szerencsére magunktól zártunk. Elmaradtak a nagyobb céges csoportok foglalásai, viszont jöttek helyette kisebbek, úgyhogy nem panaszkodhatunk. Egyelőre a hely átvészelte ezt az időszakot.
Mennyire viselt meg emberileg? Fel lehet még állni ebből?
Engem ugyanúgy megviselt a bezártság és a bizonytalanság. Egy szezonális vendéglátás amúgy is minden évben az újrakezdésről szól, ami egy nagyon komoly, összetett folyamat, és nyolcadik évünk ez az idei. Én sem leszek fiatalabb. Nehezen áll össze a kép, de most volt időnk fejleszteni és igyekeztünk olyan dolgokkal eltölteni az időnket, ami lefoglalt, és remélhetőleg megtérül.
Mi az az egy gondolat, ami a Két Rombuszról eszedbe jut, és hogyan fogalmaznád meg egy mondatban a pandémia foganatját?
Két rombuszról: Mexikói kaját a világon majdnem mindenhol lehet kapni, mexikói zenét, ki hallott már Mexikón kívül máshol?
