“A tudatosság hozzáállás kérdése.” Interjú Korn Anitával, a Go Green Nagykövet jelöltjével
Korn Anita a hazai tervezők és a fenntarthatóság népszerűsítésének elkötelezett és meghatározó alakja. Interjúnkon keresztül megismerhetitek személyes motivációit, amelyek ebbe az irányba terelték. Válaszait olvasva ötleteket meríthettek arról, hogy miért érdemes az általa képviselt irányvonalat követni.
Mit jelent számodra a divat és az öltözködés?
Az öltözködés számomra önkifejezés, játék, hobbi és most már egy ideje felelősség is. A ruháimmal azt üzenem, hogy nem az aktuális divatban, hanem az örökérvényű, rám szabott, magyar tervezői darabokban hiszek, na és a körforgásban, azaz az izgalmas és minőségi használt és vintage ruhákban. Amelyeknek története van.
Mi ösztönzött arra, hogy –csapatunkhoz hasonlóan- kiállj a fenntartható divat mellett?
2017-ben másoddiplomáztam a MOME Design- és Művészetmenedzsment mesterszakán, ahol fenntartható divatról írtam a szakdolgozatom. Itthon akkor erről még nagyon kevés szó esett, így főként nemzetközi irodalomból és anyagokból tájékozódtam. Megdöbbentett és megijesztett az, hogy mekkora környezetszennyezéssel jár az öltözködés, a ruhák halmozása, és persze, hogy az, ami az egyik oldalon csillogó és divatos, az a másik oldalon sokszor sötét és embertelen.
Honnan jött az ötlet és inspiráció, hogy elindítsd a Ruhastory nevű YouTube csatornádat és blogodat? Mi volt a célod vele?
Az inspirációt a diplomamunkám adta. Szerettem volna közérthetően és szórakoztatóan információkat átadni arról, mi is az a fenntartható divat, miért is fontos, hogy a ruháinkat megbecsüljük, hogy történetük legyen. És persze szerettem volna, ha többen megismerik azokat a magyar tervezőket, akiknek a munkáiért én már hosszú évek óta rajongtam. Mivel a „civil foglalkozásom” televíziós főszerkesztő, ezért kombinálni akartam a tévés tapasztalataim, kapcsolataim az egyetem alatt szerzett tudásommal, ehhez pedig a YouTube adta a legideálisabb platformot. Mivel írni is nagyon szeretek, ezért párhuzamosan elindult a blog is, ahol - ha időm engedi -, szintén jelennek meg informatív anyagok a témában.
Szerinted hogyan lehetne az emberek körében népszerűsíteni a tudatos shoppingolást?
Informálással, edukálással már egészen kicsi kortól. És azzal, hogy tudatosítjuk: a fenntarthatóság a divatban nem egyenlő a földszínű, unalmas zsákruhákkal, hanem tele van izgalmas, egyedi, csodás darabokkal. És persze, ha a több tíz- vagy százezres követőtáborral rendelkező influencerek felvállalnák, hogy többször is viselnek egy-egy ruhát, ha nem folyamatosan fast fashiont darabokban pózolnának, hanem támogatnák a magyar tervezőket is, vagy példát mutatnának azzal, hogy néha gardróbvásáron, vagy second hand üzletben szerzik be a ruháikat. Szóval, ha a „kifolynak a ruhák a szekrényemből”, és a „bocsi, shopaholic vagyok” mondatok inkább kellemetlenül csengenének...
Mi segítene abban, hogy közelebb kerülhessenek a vásárlókhoz a magyar tervezők munkái? Hogyan lehetne elérni, hogy ne a fast fashion márkákat részesítsük feltétlenül előnyben, hogy ne a tömegvásárlás, az „ugyanannyi pénzből több ruhát vehetek egy ilyen üzletben, mint egy magyar tervezőnél” érvek legyenek az elsődlegesek?
Szerintem egyszerűen meg kell ismerni a magyar tervezőket. Ha valaki megnéz egy Ruhastory videót róluk, akkor rájön, hogy a hazai designerek nem a megközelíthetetlen kategóriába tartoznak. Lehet velük találkozni, sőt még beszélgetni is a showroom-okban, tudnak segíteni, tanácsot adni egy-egy fazon vagy szín kapcsán, és ami az egyik legfontosabb, adott esetben ránk is tudják szabni a darabjaikat. Egy ilyen vásárlás a lelkünknek is sokkal jobbat tesz, mintha egy rideg plázában az üvöltő zenére ráncigáljuk magunkra a próbafülkében a ruhákat, aztán tanácstalanul tipródunk a tükör előtt, hogy ez most jó lesz-e... Az ár persze problémás kérdés, de azért nem csak horror kategóriában lehet magyar tervezői darabokat találni. Ráadásul időről-időre vannak leárazások náluk, illetve már léteznek olyan lelőhelyek, ahol second hand is beszerezhetünk hazai designer ruhákat. Nem beszélve arról, hogy miért is kell 3 db ugyanolyan szoknya, mint amiben mindenki jár majd idén nyáron, ahelyett, hogy mondjuk vennénk 1 tervezői darabot, ami kis eséllyel jön majd szembe az utcán? Én például a drágább, de minőségibb és egyedibb magyar tervezői darabokat kombinálom a vintage ruhákkal, és anyagilag kb. ugyanott vagyok, mintha időről-időre beszabadulnék egy fast-fashion boltba... Ja, és ezek a ruhák hosszú évekig a szekrényemben maradnak, mert nem szakadnak szét három mosás után, és nem mennek ki a divatból...
Szerinted miért nem tudunk eleget arról, hogy a fast fashion cégek ruháinak előállítása milyen körülmények között jön létre, esetleg mérgező anyagokból készül?
Kérdés, hogy akarunk-e tudni róla? Hisz akit pl. nem érdekel, hogy mit eszik, vagy mit ken a bőrére, az valószínűleg arra sem kíváncsi, hogy milyen textilt visel, vagy azt épp hol gyártották. A tudatosság hozzáállás kérdése. De tény, hogy az ételek vagy épp a kozmetikumok összetételéről már hosszú évek óta folyik egyfajta diskurzus, nehéz kikerülni a médiában, vagy a közösségi oldalakon, míg ebben a kontextusban a ruhákról csak 1-2 éve hallunk többet. Remélem ez változik. A nagy világmárkák átláthatósági indexe pl. pár kattintással letölthető az internetről, tehát már azt sem lehet mondani, hogy ezek az információk titkosak lennének. Dokumentumfilmek, újságcikkek szólnak a témáról. De nem elég az információ, kell a befogadó fél is, a fogyasztói kíváncsiság.
Neked mely magyar márkák állnak a legközelebb a szívedhez, ízlésedhez?
Ha feltűnő mintákat és színeket szeretnék nőies szabással kombinálva, akkor a Tomcsányi darabokat veszem elő a gardróbomból, ha pedig a letisztultabb, visszafogottabb énem akarom hangsúlyozni, akkor jönnek a kényelmes, de rafinált CAKO ruhák. Mindkét márka tervezőjét ismerem, ami sokat hozzátesz ezeknek a daraboknak a ruhastoryjához. Ezen kívül DAIGE, Printa, ZIA, Anna Daubner és pár nagyon régi Nanushka és USE darab is lóg a szekrényemben. De a Ruhastoryval együtt folyamatosan fedezem fel én is az újabb, izgalmas magyar márkákat. A legutóbbi felismerésem pl. a PLIÉ. Már tudom, hova fordulok majd, ha blézerre vagy fehér ingre lesz szükségem.
Hogyan fogadtad azt a hírt, hogy a Marie Claire Go Green Nagykövetnek jelölt?
Unalmas lesz a válasz, de tényleg hatalmas megtiszteltetés volt. A Ruhastory követőtábora abszolút organikusan épült fel. Van egy biztos bázis, akik kéthente pénteken várják az új epizódot (mint a Dallast anno), és akiktől nagyon pozitív visszajelzéseket kapok. Arról is, hogy miben változott az öltözködésük, a tudatosságuk, amióta követik a csatornát és az Instagram oldalam. De volt, hogy a Balatonon egy SUP deszkán eveztem, amikor odajött hozzám valaki, hogy a Ruhastorynak köszönhetően sokkal tudatosabban vásárol a családjának ruhákat. Ezek a visszajelzések, és persze a Marie Claire Go Green nagyköveti jelölés is nagyon sokat jelent. Értelmet ad annak, amivel a munkám mellett a szabadidőmben foglalkozom. A YouTube csatorna egy elég költséges hobbi, hisz profi stábbal dolgozom, forgatok, de ezek a visszajelzések mind azt igazolják, hogy kicsiben is lehet hatni és változásra sarkallni. Én pedig talán egyszer majd főállásban foglalkozhatok ezzel a témával, hogy még több emberhez eljuttathassam az információkat a fenntartható divatról, és oszthassam meg az én tapasztalataim. Ehhez az álmomhoz például ez a jelölés is nagy lendületet ad.
