top of page
  • Szerző képeBaltigh Rozina

“A tudatosság hozzáállás kérdése.” Interjú Korn Anitával, a Go Green Nagykövet jelöltjével

Korn Anita a hazai tervezők és a fenntarthatóság népszerűsítésének elkötelezett és meghatározó alakja. Interjúnkon keresztül megismerhetitek személyes motivációit, amelyek ebbe az irányba terelték. Válaszait olvasva ötleteket meríthettek arról, hogy miért érdemes az általa képviselt irányvonalat követni.

Póló: Anna Daubner Dzseki: vintage (by Lakásbutik)

Mit jelent számodra a divat és az öltözködés?

Az öltözködés számomra önkifejezés, játék, hobbi és most már egy ideje felelősség is. A ruháimmal azt üzenem, hogy nem az aktuális divatban, hanem az örökérvényű, rám szabott, magyar tervezői darabokban hiszek, na és a körforgásban, azaz az izgalmas és minőségi használt és vintage ruhákban. Amelyeknek története van.

Mi ösztönzött arra, hogy –csapatunkhoz hasonlóan- kiállj a fenntartható divat mellett?

2017-ben másoddiplomáztam a MOME Design- és Művészetmenedzsment mesterszakán, ahol fenntartható divatról írtam a szakdolgozatom. Itthon akkor erről még nagyon kevés szó esett, így főként nemzetközi irodalomból és anyagokból tájékozódtam. Megdöbbentett és megijesztett az, hogy mekkora környezetszennyezéssel jár az öltözködés, a ruhák halmozása, és persze, hogy az, ami az egyik oldalon csillogó és divatos, az a másik oldalon sokszor sötét és embertelen.

Honnan jött az ötlet és inspiráció, hogy elindítsd a Ruhastory nevű YouTube csatornádat és blogodat? Mi volt a célod vele?

Az inspirációt a diplomamunkám adta. Szerettem volna közérthetően és szórakoztatóan információkat átadni arról, mi is az a fenntartható divat, miért is fontos, hogy a ruháinkat megbecsüljük, hogy történetük legyen. És persze szerettem volna, ha többen megismerik azokat a magyar tervezőket, akiknek a munkáiért én már hosszú évek óta rajongtam. Mivel a „civil foglalkozásom” televíziós főszerkesztő, ezért kombinálni akartam a tévés tapasztalataim, kapcsolataim az egyetem alatt szerzett tudásommal, ehhez pedig a YouTube adta a legideálisabb platformot. Mivel írni is nagyon szeretek, ezért párhuzamosan elindult a blog is, ahol - ha időm engedi -, szintén jelennek meg informatív anyagok a témában.


Szerinted hogyan lehetne az emberek körében népszerűsíteni a tudatos shoppingolást?

Informálással, edukálással már egészen kicsi kortól. És azzal, hogy tudatosítjuk: a fenntarthatóság a divatban nem egyenlő a földszínű, unalmas zsákruhákkal, hanem tele van izgalmas, egyedi, csodás darabokkal. És persze, ha a több tíz- vagy százezres követőtáborral rendelkező influencerek felvállalnák, hogy többször is viselnek egy-egy ruhát, ha nem folyamatosan fast fashiont darabokban pózolnának, hanem támogatnák a magyar tervezőket is, vagy példát mutatnának azzal, hogy néha gardróbvásáron, vagy second hand üzletben szerzik be a ruháikat. Szóval, ha a „kifolynak a ruhák a szekrényemből”, és a „bocsi, shopaholic vagyok” mondatok inkább kellemetlenül csengenének...

Ruha: Tomcsányi

Mi segítene abban, hogy közelebb kerülhessenek a vásárlókhoz a magyar tervezők munkái? Hogyan lehetne elérni, hogy ne a fast fashion márkákat részesítsük feltétlenül előnyben, hogy ne a tömegvásárlás, az „ugyanannyi pénzből több ruhát vehetek egy ilyen üzletben, mint egy magyar tervezőnél” érvek legyenek az elsődlegesek?

Szerintem egyszerűen meg kell ismerni a magyar tervezőket. Ha valaki megnéz egy Ruhastory videót róluk, akkor rájön, hogy a hazai designerek nem a megközelíthetetlen kategóriába tartoznak. Lehet velük találkozni, sőt még beszélgetni is a showroom-okban, tudnak segíteni, tanácsot adni egy-egy fazon vagy szín kapcsán, és ami az egyik legfontosabb, adott esetben ránk is tudják szabni a darabjaikat. Egy ilyen vásárlás a lelkünknek is sokkal jobbat tesz, mintha egy rideg plázában az üvöltő zenére ráncigáljuk magunkra a próbafülkében a ruhákat, aztán tanácstalanul tipródunk a tükör előtt, hogy ez most jó lesz-e... Az ár persze problémás kérdés, de azért nem csak horror kategóriában lehet magyar tervezői darabokat találni. Ráadásul időről-időre vannak leárazások náluk, illetve már léteznek olyan lelőhelyek, ahol second hand is beszerezhetünk hazai designer ruhákat. Nem beszélve arról, hogy miért is kell 3 db ugyanolyan szoknya, mint amiben mindenki jár majd idén nyáron, ahelyett, hogy mondjuk vennénk 1 tervezői darabot, ami kis eséllyel jön majd szembe az utcán? Én például a drágább, de minőségibb és egyedibb magyar tervezői darabokat kombinálom a vintage ruhákkal, és anyagilag kb. ugyanott vagyok, mintha időről-időre beszabadulnék egy fast-fashion boltba... Ja, és ezek a ruhák hosszú évekig a szekrényemben maradnak, mert nem szakadnak szét három mosás után, és nem mennek ki a divatból...

Szerinted miért nem tudunk eleget arról, hogy a fast fashion cégek ruháinak előállítása milyen körülmények között jön létre, esetleg mérgező anyagokból készül?

Kérdés, hogy akarunk-e tudni róla? Hisz akit pl. nem érdekel, hogy mit eszik, vagy mit ken a bőrére, az valószínűleg arra sem kíváncsi, hogy milyen textilt visel, vagy azt épp hol gyártották. A tudatosság hozzáállás kérdése. De tény, hogy az ételek vagy épp a kozmetikumok összetételéről már hosszú évek óta folyik egyfajta diskurzus, nehéz kikerülni a médiában, vagy a közösségi oldalakon, míg ebben a kontextusban a ruhákról csak 1-2 éve hallunk többet. Remélem ez változik. A nagy világmárkák átláthatósági indexe pl. pár kattintással letölthető az internetről, tehát már azt sem lehet mondani, hogy ezek az információk titkosak lennének. Dokumentumfilmek, újságcikkek szólnak a témáról. De nem elég az információ, kell a befogadó fél is, a fogyasztói kíváncsiság.

Felső: Tomcsányi

Neked mely magyar márkák állnak a legközelebb a szívedhez, ízlésedhez?

Ha feltűnő mintákat és színeket szeretnék nőies szabással kombinálva, akkor a Tomcsányi darabokat veszem elő a gardróbomból, ha pedig a letisztultabb, visszafogottabb énem akarom hangsúlyozni, akkor jönnek a kényelmes, de rafinált CAKO ruhák. Mindkét márka tervezőjét ismerem, ami sokat hozzátesz ezeknek a daraboknak a ruhastoryjához. Ezen kívül DAIGE, Printa, ZIA, Anna Daubner és pár nagyon régi Nanushka és USE darab is lóg a szekrényemben. De a Ruhastoryval együtt folyamatosan fedezem fel én is az újabb, izgalmas magyar márkákat. A legutóbbi felismerésem pl. a PLIÉ. Már tudom, hova fordulok majd, ha blézerre vagy fehér ingre lesz szükségem.




Hogyan fogadtad azt a hírt, hogy a Marie Claire Go Green Nagykövetnek jelölt?

Unalmas lesz a válasz, de tényleg hatalmas megtiszteltetés volt. A Ruhastory követőtábora abszolút organikusan épült fel. Van egy biztos bázis, akik kéthente pénteken várják az új epizódot (mint a Dallast anno), és akiktől nagyon pozitív visszajelzéseket kapok. Arról is, hogy miben változott az öltözködésük, a tudatosságuk, amióta követik a csatornát és az Instagram oldalam. De volt, hogy a Balatonon egy SUP deszkán eveztem, amikor odajött hozzám valaki, hogy a Ruhastorynak köszönhetően sokkal tudatosabban vásárol a családjának ruhákat. Ezek a visszajelzések, és persze a Marie Claire Go Green nagyköveti jelölés is nagyon sokat jelent. Értelmet ad annak, amivel a munkám mellett a szabadidőmben foglalkozom. A YouTube csatorna egy elég költséges hobbi, hisz profi stábbal dolgozom, forgatok, de ezek a visszajelzések mind azt igazolják, hogy kicsiben is lehet hatni és változásra sarkallni. Én pedig talán egyszer majd főállásban foglalkozhatok ezzel a témával, hogy még több emberhez eljuttathassam az információkat a fenntartható divatról, és oszthassam meg az én tapasztalataim. Ehhez az álmomhoz például ez a jelölés is nagy lendületet ad.


bottom of page