A 25 éves szegedi fiatal lány, aki már maga mögött tudhatja a 19SS BCEFW Young Talents-t, a Skócia St. Andrew’s Charity Show-t és a Marie Claire és Volvo szakmai díját. Károlyi Réka Fanni 23 évesen diplomázott a MOME textiltervező szakon, öltözék- és nyomtatott anyag specializáción. Most egy nagy múlttal és még nagyobb vásárlói bázissal rendelkező női konfekció gyártással foglalkozó cégnél dolgozik, mint tervező. Ez számára egy új mérföldkő és kihívás, hiszen vonzódása a férfi ruhák felé irányult egyetemi évei során. Kollekcióiban felfedezhető egy-egy női darab, de a fő vonalat a férfi artisztikus stílus határozta meg.
Kíváncsian kérdeztük meg tőle, hogy miért férfi ruházat és miért nem női?
Ne érts félre; szeretek stílusosan öltözni, vagy akár saját tervezést hordani, de sokkal nagyobb örömöt jelent öltöztetni egy férfit. A férfi sziluettre tervezés olyan formai keretek nélküliséget ad szerintem, mintha egy gyerek beszabadulna egy játékboltba, ahonnan bármit haza vihet. Izgalmas nekem az, hogy hogyan tudom női szemmel átértelmezni a maszkulin férfi karaktert.
Ha egy szóval kellene jellemezni a stílusodat mi lenne az?
Artisztikus. A diploma kollekcióm témáját Gaál József festménye adta. Nekem nagyon sokat jelentett ez az inspirációs alap, mert felszabadíthattam egy kreatív kereső utat, ami egyedülálló volt és marad a szakmai életemben. Ami a márkám és tervezői identitásom kialakítása előtt áll, az a konfekció és az artisztikus mentalitás arany középuta kell, hogy legyen. E felé pedig a mostani alkalmazott tervezői énem fejlődése kell.
Mi az, ami inspirál tervezés közben?
A szimbolikus karakter identitás teremtése. Szeretném azt átadni a munkáimmal, hogy megértsük a másságot itthon is.
Egyetem után mi a következő lépés? Folytatod a kollekciók gyártását, megrendelésekre készítesz vagy tapasztalatot gyűjtesz?
Mielőtt belekezdenék az MA-ba, úgy éreztem, hogy BA-ból szerzett elméleti tapasztalataimat és a tervezői határaimat elkezdem feszegetni. Felmérem a szakma lehetőségeit. Éltem egy felkéréssel és a szülővárosomba visszaköltöztem egy magyarországi női konfekció ruházati cégnél tervezőként dolgozni. Hatalmas gyakorlati tapasztalatot jelent egy ekkora múlttal és vásárlói bázissal rendelkező cégnél dolgozni. Az időm többi részében pedig jelmezkivitelezést tanulok a felnőttképzés keretein belül. Azon szeretnék dolgozni, hogy a divat- és a jelmeztervezés világát közelebb hozzam egymáshoz és megkeressem benne a helyem.
Milyennek látod és érzed a kezdő tervezők életét Magyarországon?
A korábbiakban a friss diplomás tervező bekerülhetett egy "mentor" körforgásba, ami bemutatókon való részvétellel segítette a kezdőket a saját márkájuk népszerűsítésében. Ez sajnos 2020 elején megnehezedett a pandémia miatt. A nagyobb múltú márkák is nehezen tudnak életben maradni, így a frissen végzett tervezőknek sem könnyű az indulás. Nem kevés márka-vásárló kommunikációra van szükség ahhoz, hogy fenntartsa a vásárlási igényt a tervező.
Ha egy dolgot meg szeretnél változtatni a magyar divatiparban mi lenne az?
Az érzékenység, nyitottság és merészség.
Tudom, ez elsőre három különböző dolog. De igazán összefüggenek. A férfiaknak itthon igazán szükségük lenne az érzékenységre egymás felé, maguk felé. Nagyon kemény normákat próbálnak követni, és kicsit sem elnézőek. Nem mernek örülni a részleteknek vagy meglátni a szokatlan dolgokban a szépséget, variálhatóságot. Nyitottság kell a sztereotípiák elhagyására, nyitott asszosziációkra és kalandozásra. Merészség, hogy beismerjék ezek elférnek egy férfiban.