A divattal kapcsolatos kifejezések nagy része francia nyelven vannak a köztudatban, ami lássuk be, nem könnyítik meg az eligazodást a hétköznapi emberek számára. Rengeteg helyen találkozhatunk a francia haute couture és prêt-à-porter kifejezésekkel, de vajon tudjuk mit jelentenek?
Az haute couture -magyarul „magas szabászat” - egy olyan szegmense a divat világának, ami a művészi értékeket képviseli inkább a hordhatóság helyett. Eredetileg csak francia divatházak élhettek a lehetőséggel, hogy részt vegyenek az haute couture bemutatókon a divathéten. A sokszor érthetetlennek tűnő kreációk mögött komoly szabályok állnak, amiknek bizony meg kell felelnie egy divatháznak, ha használni akarja ezt a kifejezést. Ennyi hűhó egy hordhatatlan ruháért? Igen, a kérdés teljesen jogos, hogy kinek jó ez. A válasz azonban egyszerű: a tervezők amellett, hogy szinte rangként kapják a lehetőséget, az haute couture ruhák esetén kiélhetik legmerészebb fantáziájukat és megvalósíthatják a két lábon járó luxust. Egyfajta alkotói szabadság ez, ahol nem az a legfontosabb szempont, hogy ki és hogyan fogja tudni viselni az elkészült remekművet. Nyilván ezek a kollekciók egy nagyon szűk réteg pénztárcájának elérhetőek csupán, így minket az a veszély nem fenyeget, hogy fejtörést okozzon viselésük.
Csodálni azonban annál inkább érdemes; a szabályok szerint a kollekció minden darabjának kézzel kell készülnie a legapróbb részletekig, amik természetesen csak luxus minőségűek lehetnek. Ezeknek a ruháknak az elkészítése hatalmas költségekkel jár, ami miatt a divatházaknak az egyéb bevételi forrásaiból kell olyan profitot termelnie, hogy megérje foglalkozni nekik ezzel. Az évek alatt enyhültek annyit a szabályok és elvárások az ilyen ruhákkal kapcsolatban, hogy ma már több, nem francia tervező is tagja a szövetségnek. Közéjük tartozik például a holland Iris van Herpen is, aki a 3D nyomtatás technológiával készült alkotásairól híres, aminek ugyebár nem sok köze van a kézzel készült ruhákhoz. Mégis annyira lenyűgözően aprólékos és részletgazdag, hogy gyakorlatilag ugyanazt a hatást éri el a közönségnél, mint kézzel készült társai.
A prêt-à-porter (angolul ready-to-wear) magyarul „kész viseletet” jelent. Ezek azok a ruhák, amelyek szezononként a bemutatók után bekerülnek a boltokba. Nem egyedileg, hanem tömeggyártással készülnek és sokkal nagyobb réteg juthat hozzájuk, mint az haute couture darabokhoz. Míg régebben a couture ruhák voltak az irányadók a divathéten, manapság inkább a hordható verziók diktálják a divatot. A tervezők egyes alkotásai súrolják mindkét kategória határát így ma már beszélhetünk demi-couture kollekciókról is. Sokszor látni a RTW kifutókon olyan ruhákat, amik megállnák a helyüket az haute couture-ön is.
Nincs ezzel semmi baj, mert a művészetnek elég nehéz korlátokat szabni. Sőt, talán idővel ki is kopnak ezek a kifejezések és kategóriák a köztudatból, mert a tervezők majd elmossák a határokat teljesen a kollekciók között. Bárhogy is alakul, a hordhatatlannak tűnő kreációk mögött kifinomult művészi értékek vannak és több ezer órányi munka. Olyan aprólékos kézimunka, amire csak nagyon kevesen képesek ilyen minőségben. Érdemes tehát mögöttes tartalmat keresni az ilyen kollekciók esetén, ahelyett, hogy ránézésre elítéljük a kinézete miatt. Gondoljunk rájuk úgy, mint egy festményre vagy versre és hagyjuk szemünket elveszni az izgalmas részletek között.