Kelemen Barbara divat iránti szenvedélye már kiskora óta jelen van. Kislányként inkább a kreatív dolgok érdekelték, mint a rajzolás vagy a saját babáinak öltöztetése. Egy biztos, kevesen vannak, akik már 8 évesen tudják mik szeretnének lenni, ha felnőnek. Barbi elhivatottságának és kitartásának köszönhetően felsőfokú tanulmányait már a Mod’Art-ban kezdhette, amivel kezdetét vette számára az út az álmai felé. Mesél nekünk diplomamunkájának megvalósításáról, mely az elegancia, vagányság és letisztultság jegyeiben született.
Milyen volt a Mod’Art-ban tanulni, mennyire állt hozzád közel a párizsi alkotói szemlélet?
Nekem személy szerint bevált a párizsi alkotói szemlélet. Szerettem ott tanulni, nagyon sok befektetett energiát igényelt, de rengeteget fejlődtem az évek alatt. Ennek köszönhetően olyan komplex tudást kaptam, amit más divatiskolában nem biztos, hogy megtanul az ember.
2. Hogyan készítettétek el a szabásmintákat az iskolában?
Alapvetően a francia szabászatból indultunk ki, azaz a moulage technikát használtuk. Főként térben, a babán dolgoztunk, de ezek mellett megtanultunk az alapokat, szerkesztettünk szabásmintát síkban papíron is méretek alapján.
3. Az iskola alatt hol töltötted a gyakornoki munkád?
A Home of Fashion-ben és az INQ Concept nevű divatcégnél voltam gyakornok. Mindkét helyen számomra hasznos, ám mégis eltérő dolgokat sajátítottam el. Az INQ-nál a gyakorlati időn túl is hosszabb időt töltöttem és nagyon hálás vagyok, mert nagyon sokat segítettek abban, hogy jobban belelással a tervezésbe és a különböző tervezési folyamatokba.
4. Mi inspirálta a záróvizsga kollekciódat?
Egész fiatal korom óta fontos része az életemnek a zene, így ezt a számomra kedves témát dolgozza fel. Sokáig tanultam gitározni, ami új kapukat nyitott ki. Ennek hatására jelenik meg például az egyik férfi öltönyömön a gitárhúr, mint motívum. A zene meghatározta a stílusom, irányt mutatott és sokszor segített nekem. Szerettem volna ezeket az érzéseket a divatba is átültetni, amit a saját hangszeremen keresztül a ruhákon adhattam át.
5. Férfi és női ruházatot is készítettél a prezentációra, mi volt ennek az oka?
Mindig is szerettem volna férfi ruhákat is tervezni. Szeretem a kihívásokat így nem volt kérdés számomra, hogy a témám kidolgozását mindkét nem számára megvalósítsam.
6. Mennyire befolyásolta a járvány helyzet a kollekciód elkészítését?
Talán ez volt a legnehezebb. Kezdetekben nagyon nehezen léptem túl lelkileg azon, hogy emiatt most minden másképp lesz. Nem lehetett divatbemutatónk a szokásos módon és nem lesz diplomaosztónk se. A munkát az anyagok beszerzése is nehezítette és természetesen a gyakorlati oktatásban maga az online kommunikáció is nehezebben ment. De a kezdeti mélypont után sikerült túllendülni mindezen és még nagyobb erővel belevetni magam a kollekció kidolgozásába.
7. Milyennek látod a fiatal tervezők helyzetét ma Magyarországon? Van lehetőségetek arra, hogy a szakmában elhelyezkedjetek?
Fiatal tervezőként a pályán nem könnyű, megvannak a saját előnyei és hátrányai is. Kezdőként lelkes vagy, motivált és energiával teli, de sajnos a tapasztalat hiánya hátráltathat. Kitartás és elhivatottság kérdése az egész, úgy gondolom, hogy semmi sem lehetetlen, ha valaki szeretne a divatiparban helyet magának.
8. Brand-ként tervezed tovább folytatni?
Egyelőre szeretnék tapasztalatot szerezni. Úgy gondolom, hogy van még mit tanulnom és van hová fejlődnöm. Így szeretnék egy már meglévő márkánál elhelyezkedni. Később, ha az élet úgy hozza, persze nem zárom ki, hogy legyen saját márkám is. Önálló projekteket viszont tervezgetek, ahogy az időm és energiám engedi.
9. Ha egy dolgot megváltoztathatnál a magyar divatiparban mi lenne az?
Ez egy nehéz kérdés, talán az itthon készült minőségi anyagokat hiányolom, vagy jobb, fejlettebb technikát az előállításukhoz. Főként a diplomakollekcióm anyagbeszerzése során tapasztaltam meg ennek a hiányát. A külföldről rendelt anyagokkal az a probléma, hogy nem tudod megnézni, megtapintani előre és sokszor a színek sem ugyanolyan, mint amiket a képernyőn látsz.